Nyolcadik lemezünk: Brass 5

Ismertető

Végigtekintve egy évezrednyi zeneirodalmon, feltűnő, hogy koronként-stílusonként más-más kamarazenei formációk váltak műfaj-meghatározó jelentőségűvé. Vannak időszakos "kedvencek", míg mások - dacolva idővel, stílusváltásokkal - maradandónak bizonyulnak. A kialakulásban a hangszerek adott fejlettségi foka és a zenélési szokások egyaránt meghatározó tényezők - a fennmaradásban rendkívül fontos szerepe van a játszanivalónak. Íme, egy adalék az alkotók és előadóművészek kölcsönös egymásrautaltságára! A rézfúvósötös-irodalom java részét 20-21. századi kompozíciók alkotják - korábbi évszázadok értékes kamarazenéjéből inkább csak átiratok állnak rendelkezésre.

Dubrovay László (*1943) gazdag életműve bőséges kínálat a legkülönbözőbb fúvósegyütteseknek. A Quintet No. 3 az 1998-as év termése. A háromtételes mű igényes játszanivaló, ugyanakkor izgalmas hallgatnivaló. Dubrovay szerzői attitűdjére jellemző a hangszerek játéklehetőségeinek maximális kiaknázása. A szólódarabokban kikísérletezett sajátos hangzásokat a későbbiekben természetes lehetőségként kezeli. S miközben a hangszín-világ érdekessége köti le a hallgatót, talán alig veszi észre: a változatos hangzások történetileg ismert formák keretében jelentkeznek. A nyitótételben például a szonátaforma megannyi jellegzetessége fedezhető fel (miközben a barokk polifóniából ismert módon transzformálja a témákat), a lassú középtétel sajátos visszatéréses forma, a szabadság és kötöttség játékával, a Boszorkány-galopp programcímmel ellátott zárótétel pedig rondó-finálé. A tételek során ráismerhetünk korábban már hallott apró szegmensekre - ezek az alkotórészek szinte észrevétlenül biztosítják a koherenciát a cikluson belül. A hangszerelés különlegessége, hogy eltérő hangolású két trombitát alkalmaz; a C-trombita néha par excellence dallamjátszó funkciót tölt be, a B-trombita ilyenkor a kísérőszólamokhoz társul. A már-már "fütyülhető" dallamok és a szokatlan effektek jól megférnek egymás szomszédságában.

A haszidizmus lényege: a történetek szájhagyomány útján történő átörökítése során a továbbadás is a történet részévé válik. A zsidó vallástudomány 20. századi kiválósága, Martin Buber gyűjtésének köszönhetően, az ő lejegyzésében váltak közismertté a haszid történetek. Az askenazi zsidóságot jellemző szemléletmód vizuális emblémája Chagall híres festménye, a Hegedűs a háztetőn lehetne. Madarász Iván (*1949) zenei haszid történetei nem valamely haszid elbeszélés zenei analógiái, ábrázolásai, hanem a cím annak a szemléletmódnak az átvételére utal, miszerint nincsen szakrális (értsd, nem különíthető el egymástól a profán és a szakrális), mert a lét minden pillanatát, a legbanálisabb cselekvést vagy történést is áthatja a szakralitás. A hétköznapi logikát felülíró, enigmatikus világ jelenik meg a miniatűrökben. A nyitótétel a kötött szignálmotívumok és a rájuk reflektáló, gyors-repetáló szakaszok egymásutánjából áll. A II. tétel mintavételezése skálákat és hangközláncokat sorjáztat. A III. tétel játékosai afféle sóhaj-ostinato felett az adoniszi sor ritmusképletében egy dallamképlet nyolcféle transzpozícióját hangoztatják. Az előző tételek szellemiségét folytatja a IV., a szerzőt gyakorta foglalkoztató sebesség-játékkal. A változó ütemű zárótételben az állandóságot az egyenletes nyolcad-pulzálás jelenti.

2001-ben komponálta, majd 2008-ban átdolgozta 28. opusát Tihanyi László (*1956). Hogy misztériumjáték-paródiának vagy misztikus bohózatnak tartjuk a Jelenet öt szereplőre című darabot - ennek eldöntését a hallgatókra bízza a szerző. Szereplői allegorikus figurák; a négy őselem közül a tüzet az 1. trombita, a levegőt a 2. trombita, a földet a kürt, a vizet a harsona személyesíti meg, a tuba pedig Magyarország képviseletében lép fel. A játékosok térben helyezkednek el; középpontban a tuba, képzeletbeli négyzet négy sarkában az elemek. Abból a folyamatból, ahogyan - programszerűen - változnak a melodikus szerepet betöltő hangszerek, sajátos hang-tér-élmény alakul ki. Ráadásul, a kottában rögzített koreográfiának megfelelően, változtatják helyüket a hangszeresek (a tubát kivéve): közelítenek a középponthoz, új pozíciót vesznek fel, illetve forgásba lendülnek - koncertelőadáson ezzel vizuális élményt adva. Amikor hallgatjuk, az öt hangszer közötti erővonalak sűrű hálója a rézfúvósötös-faktúra lehetőségeinek gazdagságát sejteti.

1980-ban Barcs város megrendelésére készült Láng István (*1933) műve, a rézfúvós kamarazenei fesztiválra, amely az évek folyamán szerény országos találkozóból nemzetközileg számontartott rendezvénnyé lett. A Prelude, 3 mobils and Postlude ajánlása az 1975-ben alakult Budapesti Rézfúvós Kvintettnek szól. Korábban a szerző két kamaraművet komponált rezesekre (Cassazione 3 trombitára, 2 harsonára és tubára, 1971 és Öt rövid darab 2 trombitára és 2 harsonára, 1975), s a folytatás sem várat magára sokáig (Lento - rézfúvós kvintettre, 1983).

Unisono B-hangból nyílik a fanfár-karakterű nyitótétel (Allegro ma non troppo), majd szekundok ütköznek, hogy végül a táguló hangközökből építkező kürtdallam kromatikusan bejárt területe H-tonalitással záruljon. Mindhárom mobil gyors, ám más karakterrel. Az első (Vivace) aleatóriája több, mint kontrollált: a két trombita sokáig szekund-kánonban halad, a kürt és tuba szegmentumai tükörfordításúak. A melodikában kitüntetett szerepe van a kvart-hangköznek. Az Appassionato második kötött és deklamatorikusan kötetlen metrikájú szakaszokból épül. A harmadikban (Agitato) a részletező előadói utasításokkal berendezett kottakép az indulati töltés árnyalt grafikus ábrázolása. A Postlude (Andante cantabile) négyszólamú kánon, ahol a két trombita unisono-kánonjához a kürt és trombita kvint-kánonja társul, tükörfordításban, a tuba cantus firmus jellegű, augmentált szólama felett.

Pertis Jenő (1939-2007) műjegyzékében sokáig csak egyetlen rezes kamaramű szerepelt: a Rézfúvós szextett. Csupán a hagyaték rendezésekor, 2007-ben került elő - több olyan darabbal együtt, amelyeket a szerző soha senkinek nem mutatott meg - a Szerenád sárgában. Ugyanabból az évből származik, mint a szextett, 1984-ből, sok tekintetben rímelnek egymásra. A Rézfúvós szextettből hamarosan rádiófelvétel készült (Geiger György kamaraegyüttese tolmácsolásában), ám hangversenytermi bemutatója 2008. január 25-ig váratott magára. Bakó Levente nevéhez fűződik, ezért került hozzá a Szerenád sárgában, amelyet ugyanazon év május 3-án szólaltatott meg a felvételen szereplő előadógárdával.

Szimbolikus, impresszionisztikus ez a tétel, jóllehet, érződik szerzőjének az (akkortájt) újszerű hangzásokhoz való vonzódása. A szerenád többszörös áttételen keresztül értendő: sem a cassatio műfaj soktételességét nem idézi fel, sem pedig a zenei köznyelven megszólaló, szabályos-strófikus, dalszerű forma nem sajátja. A vallomáshang meghittsége az, ami átsejlik a gyakran halk dinamikai szférába utalt rezesek játszanivalóján. És a sárga is legalább annyira utal a Kosztolányi álmában megjelenő kedves tintaszínre, mint a rézfúvós hangszerek fénylő-csillogó aranyragyogására. A szólamszövés minduntalan festészeti asszociációkat kelt; a rajzos kontúr és a mélységet sejtető árnyékolás, a rebbenő mozdulat és a felhorgadó gesztus egyaránt a lírai tartalmat juttatja kifejezésre.

Barcs Város Tanácsa felkérésére készült 1981 utolsó hónapjaiban Hollós Máté (*1954) Pavane és gaillarde című kompozíciója (3 trombitára, harsonára és tubára). Reneszánsz zenéből ismert tánctételpárt idéz a cím, s kései rokonának bizonyul maga a finom hangú muzsika is. A Pavane-ban többször felcsendül az enigmatikus négyhangú motívum, a leginkább a Jupiter-szimfónia fináléjából ismert Mozart-névjegy. A cambiatára emlékeztető formula "titka" ezúttal talán megfejthető: e tétel komponálása idején vesztette el szeretett bátyját, Jánost a szerző - az ő emlékének szól a mű ajánlása. (A cambiata-képletre és a crescendáló-diminuáló tartott hangra épült 1979-ben komponált klarinét-triója, a Dúli-dúli.) Elégikus hatást keltenek az egymásba úszó akkordok.

A meditatív pavane korántsem par excellence rézfúvós-muzsika - a gaillarde fénytörése a jellegzetes ritmusú dúr hármashangzat-felbontással kezdődő gesztusokból adódik; a rövid-markáns kezdet után szinte kiszámíthatatlan a folytatás. E rövid fordulatok homofón-ritmusú tömbökben való találkozásai fontos formaképző elemek. A változatos faktúrában jól érvényesül a választott apparátus.

Fittler Katalin

Tracklista és meghallgatható részletek

1-3. DUBROVAY László: 5. rézfúvós kvintett 14'42''
	3. III. Boszorkány-galopp (Presto)
4-8. MADARÁSZ Iván: Haszid történetek 8'06''
	8. V.
9-17. TIHANYI László: Jelenet öt szereplőre 13'50''
	9. Előjáték
	14. A levegő és a föld duettje
18-22. LÁNG István: Prelude, 3 Mobils and Postlude 7'10''
	20. Mobile 2
	21. Mobile 3
23. PERTIS Jenő: Szerenád sárgában 7'13''
24-25. HOLLÓS Máté: Pavane és gaillarde 5'21''
	25. Gaillarde

Összidő: 56'53''