Hatodik lemezünk: J. H. Schein: Chamber Music for Brass

Ismertető

Johann Hermann Schein (1586-1630, zeneszerző és költő) a Drezda melletti Grünhainban született, zenei képzését 13 évesen a weimari választófejedelem kórusában kezdte Rogier Michael keze alatt. Kiváló tehetségének köszönhetően 1603 és 1607 között a választófejedelem által fenntartott tekintélyes naumburgi iskola, a Schulpforta diákja, majd 1608-tól négy éven át főúri támogatással a lipcsei Egyetem jogi hallgatója. Első nyomtatott gyűjteménye, a Venus Kränzlein itt jelent meg, 1609-ben.

Pályáját 1613-ban ifj. Johann Ernst gróf weimari udvarának Kapellmeistereként kezdte, majd 1616-ban sikerrel pályázta meg a lipcsei Tamás-templom és -iskola megüresedett kántori állását. Ezt a pozíciót töltötte be 1630-ban bekövetkezett korai haláláig. Lipcsében ugyanolyan sokrétű feladatok vártak rá, mint egy nemzedékkel később Bachra: a Thomas- és a Nicolaikirche zenei együtteseinek vezetése, temetések és esküvők zenei szolgálata, ezen felül pedig tanítás (10 óra latin nyelvtan és 4 óra énekóra) a Tamás-iskolában.

Schein az egyik első olyan zeneszerző volt, aki német evangélikus környezetben alkalmazta a modern olasz barokk vívmányokat, a monódikus gondolkodást, a festői szövegábrázolást, a concertato stílust és a continuótechnikát. A modern olasz zenei manírok iránti affinitása annál inkább csodálatra méltó, mert Schütz-cel ellentétben, aki több ízben utazott Itáliába, Schein egész életében nem mozdult ki Szászországból és Thüringiából. Korai concertato stílusú művei (Opella nova, 1618) Viadana Cento concerti ecclesiastici - ez a nagy hatású gyűjtemény egy 1609-es német kiadásnak köszönhetően széles körben ismert volt Schein tanulóéveiben - mintáját követik.

Ha Schütz-öt elsősorban egyházi zeneszerzőként ismerjük, Schein életműve nagyjából egyforma arányban tartalmaz vallásos és világi kompozíciókat, nagy többségükben énekhangokra írott műveket. Amint a Banchetto musicale 1617-es előszavában leírja, feltett szándéka volt, hogy szabályos váltakozásban adjon közre vallásos és világi-társasági műveket. Schein pályája és kompozíciói e szándék megvalósulását tükrözik. A darab vallásos vagy világi tartalmától függetlenül kompozíciós technikája egységesnek mondható: kiadott continuó nélküli kórusműveket (Cymbalum Sionium, Cantional, ill. Venus Kränzlein), több concertáló stílusú gyűjteményt pár énekhangra continuókísérettel (Opella nova, ill. Musica boscareccia), majd a continuókíséretes madrigál műfaját alkalmazta (Israelis Brünlein, ill. Diletti pastorali). Az egységes kompozíciós technikán belül azonban hangvétel szempontjából igen nagy ellentétekkel találkozunk. A legkifinomultabb olaszos madrigál-módszerekkel operáló - német földön egyedülálló költői tartalmú, és csupán a Schütz-zene minőségéhez mérhető - Israelis Brünlein mellett egyes világi gyűjteményei a tenyeres-talpas humor eszközeit felvonultató asztali nóták és bordalok egész sorát tartalmazzák.

Schein kisszámú tisztán hangszeres műve (táncok, canzonék, intradák) különböző énekes gyűjteményekben (Venus Kränzlein, Cymbalum Sionium), alkalmi kompozíciók (esküvői zenék) részeként vagy a Banchetto musicale keretében jelent meg.

A felvételünkön megszólaló darabok modern kiadói válogatások: előadói apparátus nélküli táncok, illetve korálfeldolgozások rézfúvós-együttesre alkalmazott verziói.

Az 1617-ben megjelent, Schein egyik legnépszerűbb műveként ismert Banchetto musicale 20 "pavanes, gaillardes, courantes és allemandes" önálló csoportját (szvitjét) tartalmazza. Az előszó megjelölése szerint bármilyen hangszeren előadhatók, de leginkább a violákat ajánlja a zeneszerző. Valószínűleg ún. asztali zenének készültek a weissenfelsi és drezdai udvarok számára. A 16. század táncpár-hagyományaiban gyökerező, ún. variációs szvitek egyik első és remek példái. Két ilyen táncpár kombinációját találjuk itt: a pavane-gaillarde, ill. az allemande-tripla - a két csoportot egy courante kapcsolja össze öttételes szvitté. Az egyes szvitek táncait azonos hangnem és rokon tematika foglalja egységbe. A variáció elve két síkon érvényesül. Az allemande-ot saját "tripla"-variációja követi, amely nem is számít önálló táncnak, csupán az allemande hármas lüktetésű, gyorsabb változata. A további három tánc már szabadabb tematikus összefüggésben áll, ám a dallamanyagok rokonsága mindig szembeötlő. Ez Schein utolsó olyan gyűjteménye, amely a prima prattica szigorú ötszólamú szólamszövését alkalmazva lemond a continuó-technikáról.

Korálfeldolgozásai (Cantional oder Gesangbuch Augspurgischer Confession, 1627) azonban az első olyan korálgyűjtemény, amely számozott basszust is közöl "az orgonisták, hangszeresek és lantjátékosok" használatára. Bár Luther-dallamok négyszólamú feldolgozásai ekkor már bő ötven éve rendszeresen jelentek meg, Schein 4-6 szólamú korálfeldolgozásai kiadásuk idején a legnagyobb, legteljesebb gyűjteménynek számítottak, minden, a lipcsei templomok liturgikus gyakorlatában használt dallammal.

Tracklista és meghallgatható részletek

1-13. Zene rézfúvósokra
	5. Canzona

14-17. Szvit

18-22. Négy részes táncok a Banchetto Musicale-ból

23-25. Kis szvit

26-44. Korálok rézfúvósokra
	44. Nun danket alle Gott

Összidő: 73'12''